Franz Joseph:

Tudod, mi�rt j�ttem

Elisabeth:

Nem. B�r sejtem.

Franz Joseph:

Gyere haza, Sisi! Mi ketten �sszetartozunk.�n m�g mindig �gy gondolom. Szeretlek!

�s azt besz�lik, hogy szerelem minden sebet begy�gy�t…

Elisabeth:

Sz�v�nkben �rz�s, meg er� – de van, mit meg nem old.

Er�s a hit – de l�tod, minket fel nem old!

V�rtunk t�n csod�t – �m de m�r, nincs mi�rt.

K�z�s �t, ha volt is egykor, v�get �rt.

Mint k�t g�lya �jnek tenger�n

De a sorsunk m�r m�s,

Arra m�sz te, s erre �n

�pp csak �sszesodort az �r,

De a sors az elv�laszt m�r.

�s nincs ki�t, �s nincs m�r t�bb rem�ny.

Franz Joseph:

Ha mindig t�l nagyra t�rsz - �gy az keveset se �r

Elisabeth:

T�n te vagy kishit�

Franz Joseph:

Egym�sra j�l vigy�znunk – csak az legyen a c�l

Elisabeth:

Milyen roppant egyszer�

Egy�tt:

Pr�b�ld meg egyszer

�s az �n szememmel l�ss!

Akkor t�n �rthetn�nk m�gis

majd egym�st!

Mint k�t g�lya �jnek tenger�n

De a c�lunk m�r m�s,

Arra m�sz te, s erre �n

�pp csak �sszesodort az �r,

De a sors az elv�laszt m�r.

Mondd, mi�rt s�padt �gy el benn�nk a f�ny?

Elisabeth:

Te meg �n k�t g�lya �jnek tenger�n

De a c�lunk m�r m�s,

Arra m�sz te, erre meg �n

Franz Joseph:

Ne b�nts, h�t!

Ne hagyj el!

Ne dobj el!

Hisz szeretn�lek �n!

Ne b�nts h�t!

Ne hagyj el!

Ne dobj el!

A mag�ny nem seg�t!

Egy�tt:

Kicsit �sszesodort az �r

De a sors az elv�laszt m�r

Mondd, mi�rt s�padt �gy el benn�nk a f�ny?

Franz Joseph:

Ne dobj el!

Elisabeth:

No, hidd el, ami elm�lt: nincsen m�r!