Rudolf:

H�ny �v m�lt el

�gy b�ztam, hogy t�n sz�lsz hozz�m

V�rtam csak �n,

H�v�sz� j�n a csend ut�n…

Mondd, mi�rt f�lt�l?

Mert egyform�n elv�gyunk, l�sd!

T�l terhes n�k�nk, cs�f ellens�g�nk

e romlott, e sz�d�lt vil�g.

Bennem mint t�kr�dben

L�thatn�d �jra �nmagad

Akkor t�n �rten�d:

szavak mit el nem mondanak!

Ell�kt�l durv�n,

t�k�r az, mit bennem gy�l�ln�l!

V�gyn�k te r�d,

�m v�gyam hozz�d el nem �r

N�zek csak r�d,

B�lv�nyt l�tok, egy k�szikl�t

M�r meg sem l�tsz!

Azt hittem a l�tszat csal

Sz�z jelz�st adtam,

hogy �rtsd meg, baj van,

de k�zt�nk m�r szil�rd a fal.

K�rlek, hogy n�zz le r�m!

K�pm�sod mi�rt nem l�tod m�r?

Akkor t�n mondan�m,

Akkor t�n �rezn�d, hogy f�j!

Elisabeth:

Mit k�v�nsz t�lem? Mi b�nt? Mi�rt j�tt�l el?

Rudolf:

Any�m, hogy �vj�l!

�gy �rzem, itt a v�g,

el kell, hogy v�ljak, nincs ments�g.

J� h�rem t�nkrement,

botr�ny lesz most m�r mindenk�pp.

A p�p�t k�rtem, de a v�l�st ellenzi ap�m.

Te seg�thetsz m�g tal�n,

feles�gem ny�g csak v�llamon.

Az udvar �tok r�m: ez a v�g, h�t l�gy te oltalom!

� k�ny�rg�k �n! J�rj k�zben, k�rlek! Aty�m is hallgat r�d…

Elisabeth:

A cs�sz�rt �n m�r r�g elk�ldtem.

Nem k�rn�k t�le semmi �gyben.

Nem k�rn�m �t, nem k�rn�m �rted sem!

Rudolf:

�gy h�t, cserbenhagysz?