Semmi, de semmi
2005.07.19. 11:30
Sárgaház-ballada /Elisabeth/
Elisabeth:
Ó, bárcsak tényleg én lennék kényszerzubbonyban - fűzőm helyett az megköti a testemet - ez megköti a lelkem!
Úgy küzdöttem én sok apró, kis célért, és mondd, mit értem el?
Semmit! Semmit!
Őrült világra őrült válasz – téboly!
Talán egy ugrás – örvény szélén állsz!
Zuhanni könnyedén!
Zuhannom kéne, hát mért van, hogy borzongok előtte én?
Mert átkom az, hogy én már csak Elisabeth legyek - lehetnék tán Titánia, s a gúnyos szavak éle mit se bántana!
Fönn remegek én, mint, ki kötélen jár, a mélybe, ha nézek, nincs ott semmi! Semmi!
Kín minden lépés, mégis megyek tovább, bár rémisztőn hív, vár lent a semmi! Semmi!
Biztos szabad és boldog, aki őrült – ahhoz viszont bátorság kell!
Én játszom a bátrat, és teszem, mit kell, bár nem más az élet, csak rút ármány, undok csalás, mert e földön nincs más! Nincs más!
|