|
Giccs
2005.07.19. 11:36
Giccs dalszöveg /Lucheni/
Lucheni: Erre csak, erre csak, apraja-nagyja,
miközben a katedrális mélyén,
ezen a nevezetes órán: ezernyolcszáz-hatvanhét júliusában
Bécs nagyura, Franz Joseph,
meg a páratlan, szép, kicsiny Elisabeth
már magyar királyi párrá is lészen –
élvezzék e fergeteges, nagy kedvezményt!
Most vegyenek, ez gyönyörű, örökös érték,
majdhogynem minden ingyen - erre csak, erre!
Ez ritka, drága kép –
Elisabeth a trónon, és véle kisfia!
Ez még oly megnyerő –
a képen szépen együtt a nagy família!
Itt összebújnak ők –
e tálka dísze, lám, királyi pár!
Itt a szép Elisabeth –
térdre hullva látni hagyja őt e csillogó pohár!
Bőven ömlik itt a téma, ez a ritka, nagy varász,
hű, de hercig itt, ugye tetszik?
E holmi mégse más: giccs! Giccs! Giccs!
De mégse higgyed úgy:
a földi lét valódi íze finomabb netán!
A tény nem érdekel, mert a tény,
ha ingyen árad, úgyis deprimál csupán!
Elisabeth a sztár –
csak ő a téma jó sok éve már,
de azt, hogy ő ki volt, nem árulha tja el se könyv, se film, se jó tanár!
Mi tiszteletre méltó, mi fényes itt e kép, mi más maradt e fényből,
csak ósdi hulladék: csak giccs! Giccs! Giccs!
Csak annyi még a lényeg: drága Sisikétek ócska érdekember, ó, szegény!
Mi népszerű e nő, bár az ő b ankja hízott a bécsi nép tején!
Bár önmagának élt, de gyermekéért Sophie-val harcban állt,
és visszakapja csakugyan, de pár év múlva eltaszítja drága kisfiát!
De mért is jár a szám itt, ha semmi haszna nincs?
Az álmok és a tények, a szar, no és a kincs – csak giccs! Giccs! Giccs!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
