Mert egy császárnénak illik
2005.07.19. 12:01
Mert egy császárnénak illik dalszöveg /Sophie-Eszterházy-né-Elisabeth-Udvarhölgyek-F. József/
Sophie: Hol van a császárné?
Eszterházy-né: Még alszik, felség!
Sophie: Akkor legfőbb ideje, hogy felkeljen! (Eszterházy-né el)
A szép császárné zsenge még, ráfér még némi segítség!
Míg minden leckét jól megért, rájön, hogy együttműködni miért jó!
Épp, mint egy paraszt, olyan ő!
Udvarhölgy: Tényleg!
Sophie: Nem, tudja azt, mi illendő!
Udvarhölgy: Kínos!
Sophie: Nem engedelmes és nem jó, ő, mint egy nárcisz, épp olyan önfejű!
Ám egy császárnénak illik fényes példát adni mindig!
Illik önfeláldozóan élni értünk!
Udvarhölgy: Csakugyan!
Elisabeth: Mi történt?
Sophie: Mondd, ennyi alvás mért is kell?
Elisabeth: Mért ne?
Sophie: A lustulást nem tűröm el!
Elisabeth: Oly fáradt lettem!
Sophie: Mi bezzeg ötkor felkelünk, épp, hogy az óra üt minden reggel!
Elisabeth: De az én férjem épp arra kért, pihenjek, friss legyek mára!
Sophie: Pihenni mért, hisz elmondta azt, ma éjjel megkímélt téged a násztól!
Elisabeth: Ezt nem hiszem!
Sophie: Hát én is alig!
Elisabeth: Hogy lehet ennyire bárdolatlan?
Sophie: A fiamnak nincs el őttem titka!
Elisabeth: Ez nem igaz!
Sophie: Csak kérdezd meg tőle!
Elisabeth: Megkérdem!
Sophie: Mért nem hiszed el?
Csak rosszul jár, ki meg nem ért!
Elisabeth: Na persze!
Sophie: Ne vesszünk össze, nincs is mért!
Elisabeth: Hát nincs is!
Sophie: Az etikettet jegyezd meg jól, és meg nem szól senki majd téged!
Elisabeth: Hadd üljek lóra!
Sophie: Butaság!
Eszterházy-né: Nem elegáns!
Sophie: Egy császárné nem lovagol!
Eszterházy-né: Rémes szeszély!
Elisabeth: Mért volna az?
Sophie: Az etikett megtiltja néked ezt, így hát nem teszed!
Sophie, Eszterházy-né,
Udvarhölgyek: Mert egy császárnénak illik fényes példát adni mindig!
Illik önfeláldozóan élni értünk!
Sophie: Hadd lássam én a fogsorod!
Eszterházy-né: Azt látnunk kell!
Elisabeth: Mért kéne?
Sophie: Tán nem túl nehéz?
Eszterházy-né: Nyissa már ki hát!
Sophie: Túl sárga mind, ez szégyen így!
Elisabeth: Ló volnék én?
Sophie: No nem, de viszont bálvány!
Elisabeth: Csak kritizál, semmit nem enged, minden, mit kívánok, elvesz!
Sophie: Azért teszem, hogy végül megértsd, s hű lehess majd a császári elvhez!
Elisabeth: Azt mondom én, hogy féltékeny rám!
Sophie: Féltékeny rád? Hát ez több, mint vicces!
Elisabeth: De én…
Sophie: Tanulj némi szerénységet!
Elisabeth: Jó volna…
Sophie: Nem!
Elisabeth: Lépj közbe, Franz Joseph! Látod, hogy bánt az anyád!
Sophie: Fiam, nékem add őt át, Udvarhölgyek, Eszterházy-né: nevelése kemény gondját! Mert egy császárnénak illik
Fiam, nékem add őt át, fényes példát adni mindig! nevelése gondj át! Illik önfeláldozóan élni értünk!
Elisabeth: Csak kínoz! Csak láncra fűz!
Segíts! Sose engedj át!
F. József: A szívem, húz, hogy álljak melléd, de hidd el, sokkal jobban tennénk, ha mégis inkább őrá hallgatnánk!
Sophie: Légy kő! Légy jég!
|