E rossz világban így lakunk,
mert innen immár nincs kiút!

Már elkövettük mind a bűnt,
a szép erény mind megy nagyon,
és folyton átkot szór a szánk,
de minden áldást visszavon!

A borzalom nem háborít,
a szépre már nem gerjedünk!

A jó okulnunk túl kevés,
a rossztevés csak vicc nekünk!

A sok csodából rég elég,
a dolgaink közt nincs határ!

A kínhalálnak hangjait
a földi fül jól bírja már,
de nincs tovább a kérdezés,
mert több esély nem lesz soha!

Az otthonunk e holt világ,
mely önmagának gyilkosa!

És bármi van, vagy bármi lesz,
csak arra kell, hogy múljon el
a szenvedés, a tiszta kéj,
ha van halál, az érdekel!

Elisabeth! Elisabeth!

Rauscher: Ha ez az akarata, feleljen igennel!

Elisabeth: Igen!