Útvesztő minden út
2005.07.19. 12:28
Útvesztő minden út dalszöveg /Halál/
Lucheni: Na látják! Ez a szerelem! Un grande Amore! Így kezdődött minden!
Halál: Elisabeth, mért hagylak élve? Mily varász, mi kényszerít kivételt tennem?
Útvesztő minden út, minden csak visszajut, nincs nappal, hogyha éjjel nem jön!
Nézd az árnyakat, sors drótján ránganak mily büszkén , mégis mily esendőn!
Keres engem minden lélek, rám vár minden árny, énhozzám tér csak vissza minden!
Hogyha csúf is tán a nevem, mégis szép vagyok annak, ki elvágyódik innen!
Úgy nézem mindet, hogy jó sok még a munkám!
Igen, de itt vagy te, és jössz, mikor már éppen unnám!
Amióta téged nézlek, fényed elvakít, káprázat bénít immár engem!
Melegedni volna kedvem nálad egy kicsit, bánom, hogy hűvösnek kell lennem!
Az a tény, hogy máris kissé vonz a földi lét, mért állnék vonzásodnak ellen?
Veszélyes ér zés, fáj már mindenképpen hóhérnak lennem, bár hősszerelmest játszom éppen!
De a sorsunk úgy van írva, néked jönni kell, nékem meg várni rád…
Tudom, a dolgok rendje az, hogy végül megszeress, örökké úrnőm légy az éjben!
Ludovika: Sisikém! Kicsim! Sisi!
Elisabeth: Mama, hogyha felnőtt leszek, nem kell férj nekem!
Nagybácsi: Beteg beszéd!
Elisabeth: Csakis önmagamra vágyom én!
Sógor: Az apját látom szinte!
Elisabeth: Én csak verset írnék folyton, vagy a széllel vágtáznék!
Nagynéni: Hisz forró!
Elisabeth: Béklyók közt én meg is halnék!
Ludovika: Nyugodj meg, édes kicsikém! Nincs semmi baj!
Leonhard! Küldjön orvosért!
|